Apróságok

Apróságok, semmiségek,
Piciny morzsák,
megszólni vétek.
Szót kérsz, cserébe
Bánatot adsz sokat,
Elviselni szörnyű,
Veszélyes gondolat.

De mosolyognom kell,
Ragyogni a kín alatt,
Felemelni fejem,
Mutatni arcomat.
Elrejteni gyorsan
Szenvedések nyomát,
Csak, hogy folytasd
Az apróságok sorát.

Szólnom kéne? Ellenkezni?
Ó, dehogy! Azt nem szabad,
Hisz ajándékot kapok,
Apró szilánkokat,
Szépséges kis üvegdarabokat.
Te gyűjtötted őket,
S húsomba vájtad,
Minden pici darab
Vérpatakot áraszt.

Ne fordítsd el fejed,
Nézd csak merőn!
Figyeld vérem útját,
Hisz tudod jól az okát,
Ismered a múltját.

Ez már nem tetszik?
Nem szép látvány talán?
Véres hegek nyoma
Neked örök talány?
Nézd csak jól!
Nézd azt a sok heget!
Apróságok, semmiségek,
Piciny morzsák,
Megszólni vétek.

Némán, mosolyogva néznek,
S csendesen csak erre kérnek:
Egy utolsó lépést tegyek még meg.
Tiltakozni? Nem lehet.
Tudod, az apróságok vezetnek.
Kézen fognak, megragadnak,
Vonszolnak tova,
Már sejtem is, hogy hova.
Hirtelen megállnak, s én nevetek,
De ők komorak és csendesek.
Belöknek egy szép kis kertbe,
Melynek neve: Halál Kertje.