Én hamarosan útra kelek,
Levelet viszek, postás leszek.
Világ se látott még ilyen lányt,
Ki szívébe mart, hiába fájt...
Hhh... Nincs kedvem tovább írni ezt a verset. Semmihez sincs kedvem. Ma kezdetét veszi a búcsú, szívem darabokra törik. Akiknek ma búcsút intek, talán eleinte nem értenek meg, de idővel, remélem, tudni fogják, miért tettem.
Most nem írok többet, hisz' elég a szóból!
Belül zokogok, lelkemben vihar tombol.
Ellököm, kiket teljes szívből szeretek,
Őket, akiket én SOHASEM FELEDEK!
A szívem ma megszakad...
2008.01.28. 10:33 | Susanne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://susanne.blog.hu/api/trackback/id/tr74314492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek