Apróságok

 Nagy álmom volt kijutni még egyszer Tamperébe az énekkarral. Nehézkesen indult az egész, de sikerült megoldani, hogy augusztusban mehessek. 2 és fél hónappal a kiutazás előtt jött egy hír, s ez az álmom a porba hullott.
 Ma felmentem énekkarra... Tanár Úr elmondta, hogy szombaton kapott egy mailt Ollitól. Sajnálja, de nem volt elég ideje fogadó családokat gyűjteni (28 főnek), a segítői nem érnek rá ezzel foglalkozni, ő pedig 10 hónapra megy Helsinkibe a doktori cím miatt.
 Én megértem, hogy ez a 10 hónap nagyon fontos Ollinak, de olyan rosszkor jött ez az egész. Ez volt az én utolsó lehetőségem arra, hogy az énekkarral külföldre menjek... A következő kiutazás desztinációja Münster lesz, de vagy ősszel, vagy tavasszal, ami a suli miatt nekem nem megoldható. Finnországi lehetőség legközelebb 3 év múlva lesz. Ez azonban nem az én lehetőségem. :(
 Tanár Úr, hogy valamilyen szinten kompenzálja a társaságot, szervez egy Balatoni kórustábort Révfülöpön... Nem tudom, kik fognak menni, én nem. Megvan rá az indokom, de inkább nem tenném közzé. Viszont mielőtt valaki félreértene, nem harag vagy valami ilyesmi miatt!
 Basszus... Már úgy beleéltem magam! Olyan rossz ez az egész! Bár már megtanulhattam volna: Aminek örülnék, az ritkán jön össze... :(