Apróságok

Kedves Mindenki!

Hosszú szünet után újra itt vagyok, visszatérek blogom írásához. Magyarázkodni nem szeretnék, miért nem írtam sokáig... A lényeg úgyis csak az, hogy visszatértem.

Mi is történt velem az utolsó bejegyzésem óta? Nézzük csak (Nem történési sorrendben): 20 éves lettem; várakoztam és csalódtam; reménykedtem, álmodtam és csalódtam; pár embernek segítettem; a nővérkém kiment Angliába; a főiskolán kaptam tanulmányi ösztöndíjat; megnéztem a moziban (többször is) a Mamma Mia!-t; vért adtam; kórust szerveztünk; kikészültem a suli miatt stb.

Nővérkém, alias Realányka, augusztus 20-án repült ki Angliába. Nehéz volt az elválás, nagyon nehéz... Kivittük Andit Ferihegyre, megvártuk, míg bechekkol, majd könnyes szemmel néztük végig, ahogy felszáll a gép. Mielőtt átment a kapun, sírva köszöntem el tőle. Tudtam, hogy nem végleg megy el, de akkor is nagyon nehéz volt elengedni. Viszont decemberben jön haza, addig msn-en beszélünk.

20 év... El sem hiszem! Nem rég még épphogy kilátszottam a földből, és nagyikám otthonkáját rángattam: "Mama, elhível a kávéd!"... Ma pedig már 20 éves vagyok. Volt házibulim is. Gyöngyösön pedig a koliban meg akartak lepni a többiek, de végül ők lepődtek meg. Ahogy felmentem a szobába, láttam, hogy ott állnak az ajtó előtt, egyikük tortával a kezében, és énekelték a Happy birthday-t. Nem számítottak arra, hogy nem vagyok bent. De jól sült el a dolog. :) Egyébként úgy érzem, egyre inkább megismerem önmagam, és ez jó. Kezdem kapisgálni, ki is vagyok én, mit keresek itt stb.

A fent említettek közül most nem fejtek ki többet. Talán majd egyszer. Most se kedvem, se energiám nincs hozzá.

Hamarosan jelentkezni fogok egy olyan bejegyzéssel, melyben leírok pár újdonságot, leginkább a szemléletmódommal és a céljaimmal kapcsolatban. Egyfajta jövőkép...

Üdvözletem Mindenkinek!
Susanne