Ma voltam láthatáson. Szar napom volt. Reggel az Újgyőrin jöttem rá, hogy elfejetettem átállítani az órát, így már 10-kor kint voltam Perecesen (pontosabban Nagyerenyőben)...
Nem sokkal azután, hogy beléptem, meg is kaptam, hogy minek hívtam unokaöcsémet is. (Azt ugyanis tudni kell, riasztottam Gabit - alias Holdfénytolvaj vagy Santos - , hogy ma megyek, jöjjön ki ő is, ha tud, mert nem akarok egyedül menni.) Kb 10 perc múlva már Gabi is ott volt. Be kellett mennem Gyuszika (fater) szobájába, beszélgetni vele.
Megkérdezte, mi bajom vele, miért vagyok olyan rideg. Először szépen mondtam, hogy azért, mert nem tudok neki megbocsátani, nem tudom sem feldolgozni, sem meg nem történtnek tekinteni mindazt, amit tett. Rákontrázott, hogy beteg volt, nem emlékszik semmire. Mondtam, jó neked! Én viszont nem felejtek! Kérte, mondjam el, miért. Elkezdtem mesélni, miket tett. Az sms-ekkel és mms-ekkel kezdtem, melyek nagy része gyilkossági szándékot takart, tehát azt, hogy meg akar ölni. Az mms-ek közül a Tarot kártya Halál képét emeltem ki. Azt mondta, hazudok, ilyet ő nem küldött. " - Miért, mégicsak emlékszel? - Nem, de biztos, hogy olyat én nem küldtem! - Márpedig én kaptam, a te számodról!" Ezen vitáztunk egy kicsit, aztán ráhagytam, én úgyis tudom, hogy azt kaptam, ismerem a Tarot kártyákat. Aztán mondtam neki azt is, hogy az sms-ek nem csak a betegsége alatt jöttek, hanem előtte is. Természetesen erre is volt magyarázat: "Akkor a válás miatt voltam depressziós." Pfff... Hát köszönöm... Ekkor kezdtem elveszíteni a türelmemet, már kiabáltam. Megmondtam, elegem van belőle, a buta kis játékaiból, a lelki terrorból, a sok sebből, amit okozott, a gyomoridegből, ELEGEM VAN BELŐLE! Megkérdezte, hogy akkor ki sem akarok békülni vele? A szemébe néztem és közöltem: NEM! Aztán kimentem cigizni. Jött ő is. Kint közölte velem, hogy nem ilyen hozzáállásra számított. "Miért, azt hitted, a nyakadba borulok, és azt mondom, semmi baj? - Igen, én a helyedben ezt tenném. - Én viszont ezt nem tudom megtenni, a "betegséged" alatt elkövetett dolgok csupán a pontot jelentik az i betűn. Az apróságok most már hatalmasak lettek."
Nagyim megkért, próbáljak megbocsátani a fiának, a betegsége miatt ilyen. Azt mondta, annyi jó van bennem, ezt igazán megtehetném. "Ne haragudj, mama, ez nekem nem megy."
Röviden ennyi volt. És miért voltam erős? Mert kimondtam mindent, nem tartottam magamban, és bár többször is megcsuklott a hangom, egyszer sem sírtam el magam. Még akkor sem, amikor a nagymamám sírva kért, hogy bocsássak meg a fiának...
Utolsó kommentek