Kedves Olvasóim!
Az előző két bejegyzést töröltem, jókora pofont kaptam, ami kiirtotta belőlem a szerelmet.
A verset azonban újra felteszem, egy versszakot kihagyva, mert bár még csak emlékezni sem akarok, a vers sokak szerint szép. Ha úgy veszem, ez is csak egy újabb költemény.
Vallomás…
Furcsa érzés kavarog bennem…
Talán újra szerelmes lettem?
Mostanság Ő jár a fejemben,
Mindig csak Rá gondolok, csendben.
Boldog vagyok, amikor látom,
S hogy találkozzunk, alig várom.
Így éreznem nem lenne szabad,
De szív ellen parancs nem akad.
Most tényleg tanácstalan vagyok,
Szememben épp egy könnycsepp ragyog.
Fogalmam sincs, most mit is tegyek,
Csak ezt tudom, s érzem: Szeretlek!
Cupido nyila most eltalált,
Ha Téged nem, maradok barát.
Bárhol járj, azt kívánom Neked,
Legyen mindig boldog életed!
Nos, újra a realitásban élek. A szívemet körülveszem ismét egy vasfallal, mely lerombolhatatlan és áthatolhatatlan. Így nem ejt rajtam sebet senki és semmi. Üdvözletem, valóság!!!
Utolsó kommentek