Sokan észlelték már, hogy keresem a helyem a nagy világban. Most már én is látom: "Nincs helyem, érzem, e tájon...". Itt hagytam Miskolcot, Gyöngyösre mentem. Elmenekültem, bízva abban, hogy kicsit távolabb jobb lesz minden. De a múlt gúnyos kacaja örökké elkísér. Bármerre is járok, kísért a múlt.
Most Gyöngyösről is futnék, szívem szerint az országból is, sőt a világot is itt hagynám. De a kezem meg van kötve. Az országot nem tudom hosszabb időre hátam mögött hagyni. Világ pedig csak ez van, amiben élünk. Az álomvilág nem nekem való: Éltem benne, boldog voltam, de "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat...". Különben is, ahogy az előbb írtam, a múltam elkísér egész életemen át.
Ákost idézem: "Én nem ide jöttem, nem ezt akartam, / Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó..." Keresem a helyem, a helyes utat, de nem találom.
Úgy érzem, beleőrülök ebbe az egészbe. Próbálok változni és változtatni, igyekszem a jót is meglátni, nem csupán a rosszat mindenben. A külső változáson valamilyen szinten már átestem, de a belsőm nem lett jobb. Inkább rosszabb... Instabilabb lettem, hirtelen haragú, ok nélkül bántok másokat. De legbelül, a szívem mélyén ugyanaz a törékeny kislány vagyok, aki igazán, teljes szívből tud szeretni, és bármit megtenne másokért, szerettei boldogságáért.
Az élet egy regény, melyben minden lehet. Írója a sors, főszereplője az adott ember. Nem tudom, az én regényem miként végződik majd, de egy biztos: Nem lesz happy end. Még "csak" 20 évet éltem (sőt még annyit sem, mert szeptemberben töltöm a 20-at), de már most tudom, hogy az én regényem nem tündérmese, sem vígjáték vagy komédia. Cselekménye inkább tragikus.
Tudom, az élet nem habos torta, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenki annyi problámát kap, amennyit éppen el tud bírni, valamint teher alatt nő a pálma, de úgy érzem, beleroskadok. Sokáig tűrtem, nagy súlyt cipeltem, de már nem bírom, ez már nekem is sok.
Remélem, kijutok ebből a gödörből, és talán egyszer még én is élhetek gondtalan életet, ha nem is teljes mértékben, de egy picit könnyebbet! Ez most az én kívánságom: Egy könnyebb élet!
"Futni, menekülni messze innen..."
2008.05.04. 21:39 | Susanne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://susanne.blog.hu/api/trackback/id/tr2453928
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek