Május 1-jén segítettem Jackiéknek, velük dolgoztam a Majális-parkban. Reggel 6-tól este fél 8-ig voltunk kint. Hosszú volt és fárasztó. Alig 4 óra alvás után meg főleg.
De képzeljétek, megtanultam bárddal krumplit pucolni. Féltem, hogy el- vagy levágom az ujjamat, de nem! Ez azért furcsa: Az én remegő kezemmel bárdot fogni és krumplit pucolni igencsak nehézkes és veszélyes. De túlétem!
Szó mi szó, nagyon elfáradtam. Mikor végre hazaértünk, minden porcikám fájt. A Majális-parkban kb 100 méterre voltunk a kúttól, onnan hordtunk vizet lavorban. Volt súlya... Az emberek pedig természetesen nem tértek ki az útból, kerülgessek én. No ennek is meglett az eredménye, nyakon öntöttem magam: egy teli lavor hideg víz - mit számít az nekem? De szerencsémre sütött a nap, így hamar megszáradtam. Ja igen, a nap... Le is égtem. A két karom és az arcom.
A rendezvényekre sokan ellátogattak, találkoztam pár ismerősömmel. Puppy alig akart megismerni. Ő még nem látott fekete, rövid hajjal. Hát igen, elég rég találkoztunk. Azóta ugyebár fekete lettem, levágattam a hajam, és dauert rakattam bele.
Most így nézek ki:
Egy biztos: Többé nem csinálok ilyet. 3 nap alatt aludtam 6 órát, ballgás után 4 órát, így mentem a Majális-parkba dolgozni.
Nem tudok többet írni, mert megyünk nagyimékhoz, aztán meglátogatjuk dédikémet. Majd valamikor még jelentkezni fogok!
Üdv mindenkinek!
Susanne
Utolsó kommentek