Apróságok

Négy bársonytalpon hófehér cica surran,
S nem is tudod, hol van,
Mert nagyon okosan elbújik előled,
S nyugalmat kér tőled.

Már mélyen alszik, vadászatról álmodik,
Fűben lopakodik.
Becserkészi áldozatát, s beleharap,
De még alszik, hanyatt.

Egyszer aztán felpattan, korog a gyomra,
S rá is lel a nyomra.
Megvárja, míg a kaját elé teszik,
S teli szájjal eszik.

A pocak már tele, így jöhet a móka.
De hol van Micóka?
Az egész házban bársonytalpak cikáznak...
Nos, annyi a háznak!

A szoba immár nem más, mint egy csatatér,
De a harc véget ér.
Csörög a zacskó, ezt már messziről hallják -
Táljukat szagolják.

Még csak mosom a húst, s már jön a sok tappancs,
S combomon van egy mancs:
Adjál nekem is, már nagyon éhes vagyok,
Falatot sem hagyok!

Rájuk nézek, s semmi mást nem tudok tenni,
Adok nekik enni.
A hússal tömve van a szájuk, úgy esznek,
S levegőt sem vesznek.

Szmitike mosdik, majd mély álomba merül,
S vadászatra kerül.
Egy óra még, és kezdődik minden újra,
S mancsok kelnek útra...