A gyöngyösi életnek vége. Minden tárgyamból levizsgáztam, az átlagom 4.259 lett. Már csak egy vizsga vár rám, a legnehezebb, ez pedig a záróvizsga. (Alapszakon ez az államvizsga.) 30 alaptétel, 30 szállodás tétel, 20+20 gyakorlati tétel. Úgyhogy gőzerővel tanulok.
A szakdolgozatommal időben végeztem, majd a TDK-n (Tudományos Diákköri Konferencia) is indultam vele, bár nem önszántamból. Konzulensem többször is említette ezt a versenyt, de mindig nemet mondtam. Mikor azt hittem, sikerült lebeszélni, felhívott a tanszékvezető, neki már nem mondhattam nemet. A szép az egészben az, hogy tulajdonképpen csak a létszám miatt volt rám szükség. Tudni kell ugyanis, hogy a turizmus szekción belül 2 csoport indult, és aki a TDK-n az első 3 helyezett között van, annak nem kell szakdolgozatot védenie. Azonban az első 3 helyezett automatikusan megy az OTDK-ra (országos változat), de azon FSZ-es (felsőfokú szakképzésben résztvevő) hallgató nem vehet részt. Ezt azonban elfelejtették közölni... Összességében nem bánom, hogy el kellett mennem, mert tapasztalatot szereztem, de ha előre elmondják, mire számítsak, nem ölök bele annyi időt és energiát.
Hhh... Hiányozni fog Gyöngyös. Nem a város, nem a főiskola, hanem azok az emberek, akik így vagy úgy, de meghatározták az életemet. Gondolok itt a barátokra, a csoporttársakra, a tanárokra.
Milyen furcsa... Mindig az utolsó pillanatokban döbben rá az ember, milyen jó is volt neki egy adott szakasz. Most, az utolsó félévben jöttem rá, hogy a csoport - bár nem vagyunk sem szelidek, sem ártatlanok - nagyon jó társasággá alakult. És a tanáraink, akik már régebb óta tanítottak minket, azt hiszem, megkedveltek, és ők is közelebb kerültek hozzánk.
Az egyik tanárunkkal azonban nem volt túl fényes a kapcsolat. Sajnálom nagyon, mert tulajdonképpen egy kedves, aranyos ember. De a csoport tett arról, hogy a kapcsolatunk ne legyen szép.
Egy másik tanárunkkal viszont kimondottan jó kapcsolatunk lett. Volt, amikor bejött az órára, és ppt-ket vetített nekünk. Gyönyörű gondolatokat. :)
Az utolsó hónapunkban adódott egy kis zűrzavar. Barátosnénk (egyben tanárunk) elment a fősuliról. Új tanárt kaptunk, aki az előző félévben már tanított minket. Eleinte nem tudta, miről is van szó, keverte a 2 tantárgyat (utazási iroda menedzsment, programtervezés). A végén az egyikből levizsgáztunk, a másikból szigorlatoztunk.
Ebben a félévben csoportvezető voltam. Nem mondom, hogy könnyű feladat volt, mert nem félválról vettem a dolgokat, komolyan foglalkoztam mindennel, szívvel-lélekkel "küzdöttem" a csoport érdekeiért. De visszagondolva nem bánom, hogy elvállaltam, mert sokmindent tanultam közben, valamint a tanárokkal is jó kapcsolatba kerültem. És a beszélgetéseket, a szép emlékeket senki sem veheti el tőlem. :)
A 2 évet egy általam szervezett, közös kirándulással zártuk, vendéglátó és IFO fsz, valamint tanáraink. Kisvonattal mentünk Mátrafüredre, a Kékesre vezető túraútvonal mentén van egy patak, annak a partján telepedtünk le, a kijelölt bográcsozóhelynél. 30-an voltunk, plusz 4 kedves tanárunk, akik megtiszteltek minket a jelenlétükkel, s azzal, hogy velünk tartottak. Őket név szerint is kiemelném: Nagy-Kovács Erika, Hangosi Andrea, Simon Veronika, Szabó Rozália. Estefelé pedig Benkő Béla csatlakozott hozzánk néhány percre. Mi volt a programunk? Nos, főzés. :) A szakács én voltam. 2 bográcsban készült vörösboros marhapörkölt. Hmm.. Azt mondták, jól sikerült. :) Ahogy az egész kirándulás. Méltó lezárása egy kalandokkal és emlékezetes pillanatokkal teli életszakasznak.
"Elmúlt, hát elmúlt, viszlát, jóbarát! Jó volt, egy show volt, ami mindig megy tovább..."
Utolsó kommentek