Apróságok

Kedves Olvasóim!

A következőkben sokak szerint pesszimista látásmód olvasható majd, ezért előre is elnézést kérek. Lehet, hogy valóban az, de én így érzem, így látom, EZ VAGYOK ÉN!

Szemléletmódom:

A 20 évem alatt rájöttem, nem itt van az én helyem. Ez a rohanó világ - ahol az emberi kapcsolatok csak furcsa káprázatok, ahol a boldog percek már-már csupán a szenvedésmentes pillanatok rövid időszakai - nem nekem való.
Kiskoromban sokat hallottam nagyszüleimtől és dédikémtől a régi világról, az akkori értékrendekről, majd olvastam is mindezekről, és úgy éreztem, mintha az elmondottak és az olvasottak csupán egy tündérmeséről szólnának. Sok olyan is van, amit senki sem említett, nem is olvastam, mégis tudok róluk. Nem tudom, miért. Talán akkoriban volt egy előző életem, de az is lehet, hogy csak a fantáziám szüleménye. Bár ez utóbbi érdekes, mert a valóságot tükrözik ezek a dolgok.
Bármi is legyen a magyarázat, tudom, hogy nekem hiányzik az a világ, ott lenne az én helyem! Aki ismer, tudja, mennyire az érzelmek és a gondolatok embere vagyok, szeretek időt tölteni a szeretteimmel. Ezt a régi világ nem csak engedte, szinte meg is követelte. A mai rohanó világ azonban kiirtja az emberi kapcsolatokat, az érzelmeket, nem hagy időt az elmélkedésre, hiszen mindig csak rohanni kell, már-már fejvesztve, és a pénz uralja a mindennapokat. Engem a pénz nem boldogít. Sokkal inkább örömöm lelem egy kedves szóban, egy apró mosolyban, egy ölelésben...
Sajnos azonban minden erőfeszítésem hiábavaló. Bármennyire is próbálom környezetem és saját magam életébe visszacsenni a régi értékrendet, nem sikerül. Hiába minden törekvésem, hiszen a környezetem is rohan. Megtalálom azokat az embereket, akik hasonlóak hozzám, de már őket is túlságosan megfertőzte a jelen. Rohan körülöttem a táj, a környezetem, fut az idő, én pedig csak magatehetetlen vonaglok. Nem akarok futni, de hiába állok meg, engem is sodor az ár.
Most már azonban elegem van. A főiskola bizonyítja nap mint nap, hogy e világon már semmi nincs a rohanáson kívül. ELÉG VOLT! CSAK EGY KICSIT HAGY ÁLLJAK MEG!

Jövőképem:

Nem tudom, mit rejt számomra a jövő. Hozhat mosolyt, de könnyeket is...
Abban biztos vagyok, hogy ha minden ugyanúgy lesz, mint eddig, a rohanó világ megöli a lelkemet...