Megfogadtam, hogy nem rakok fel ide több verset, mert sok portálon láttam viszont egy-egy versemet, más címmel. És ami a legszebb az egészben, megvádoltak plágiummal... Jogtalanul... Áh, mindegy, ha ez így nekik jobb, ám legyen. Jah, az előbbi pár mondat a válaszom azoknak, akik azt kérdezik, miért nem adatom ki a verseket...
Mindezektől függetlenül úgy döntöttem, ezt most felteszem, mert talán ez sokak számára hordozza a választ...
Nem igaz, hogy semmid nincsen!
Szíved dobban, a szemed elmerül,
Azt hiszed, a szerencse elkerül.
Nem látod, mily’ gyönyörű a világ:
Tarka réten nyílik sok virág.
Virágoknak talaja szíved,
A szivárványnak Te adhatsz ívet.
Kertednek gondozója a Szeretet,
Mi nem állít határt vagy keretet.
Szereteted táplálja sok barát,
Ki mind őszintén mutatja magát.
Hatalmas kincs ez, értékes, ritka,
S ebben rejlik a boldogság titka.
Mert amíg van, ki elfogad, s szeret,
Aki Veled sír, és Veled nevet,
Addig Te is tudsz szívből nevetni,
S megtanulod a szépet szeretni.
Ne bánkódj hát, élvezd az életet,
S dúdold tiszta szívből az éneket:
Hogy „Az élet szép, az élet minden…”!
Nézd, s lásd: Nem igaz, hogy semmid nincsen!
Utolsó kommentek