Apróságok

Hallgass a szív szavára!

Februárban megbántottam hét barátom,
Hiba volt, belátom.
Négy hónap kellett, hogy kinyíljon a szemem,
S hibám észrevegyem.

Bementem hozzájuk, s bocsánatot kértem,
Bár igaz, hogy féltem…
Attól féltem, ezt már túl késő megtenni,
S nem kéne bemenni.

De összeszedtem magam, eléjük álltam,
S szívemet feltártam.
Nem voltam normális, de tán még lehetek…
Mit tettem Veletek!

Ti négy hónap után még mindig szerettek,
Még nem feledtetek,
És bár nem volt szép, mit ellenetek tettem,
Ma hittetek nekem.

Megbocsátottatok – s ezt nem hittem volna…
Mintha egy hang szólna:
- Hibád beláttad, és bocsánatot kértél,
De nem érdemeltél!

Ám ha már ez így történt, ne rontsd el újra!
Lépj az igaz útra,
És mutasd meg nekik a valódi éned!
Így lesz jó az élet!

A hang már halkul, de én még megkérdezem:
- Ezt mégis hogy’ tegyem?
Nem tudom, a tükörből ki néz vissza rám!
Hát te tudod talán?

- Azt, hogy ki vagy, más nem, csak te tudhatod!
De, ha magad adod,
Szeretnek majd, s nem lesz többé ilyen bajod,
De csak ha ezt hagyod!

Szólj nekik igazat, legyél kedves velük,
S ne fordulj ellenük!
Szükséged van rájuk, ők szeretnek téged,
Jót akarnak néked!

Lépj hát tovább, és haladj bátran előre!
Ne hagyd az időre,
Hogy helyetted megtegye! Megleled utad,
S valódi önmagad!

Adj hálát az Úrnak, hogy ők vannak veled,
De ezt sose feledd:
Mikor velük vagy, vezéreljen szeretet,
S ne játsszál szerepet!

- Köszönöm válaszod, s megígérem neked,
Megteszem, mit lehet!
Mindnyájukat teljes szívemből szeretem,
Szavad nem feledem!

Mostantól hallgatok a szívem szavára,
Figyelek dalára!
A tanulságot látva most megfogadom:
Csak önmagam adom!

 Remélem, a "hét barát" tudni fogja, hogy a versben róluk van szó... Ezúton is köszönöm, hogy megbocsátottatok nekem!!!