Nem vagyok túl jó passzban, úgyhogy csak leírom gyorsan az eddig történteket. Sikerült a nyelvvizsgám, elveszítettem egy barátnőmet, csoportvezető lettem az utolsó félévre, Miki segítségével intézem az egyetemet (ME helyett DE), dédim beteg, írom a szakdolgozatomat, ápolom a barátaim lelki világát, miközben az enyém darabokban hever a földön. Nagyjából ennyi.
Kissé mélyre zuhantam, de nem sokan látják meg ezt rajtam, jobb is ez így, nem kell mindenkinek tudnia, mi van velem. Sajnálatból nem kérek, vannak segítőim, akikre tényleg számíthatok, Olgi, Beus és Timi. Ők valóban meghallgatnak, próbálnak jobb kedvre deríteni. KÖSZÖNÖM!!!
Utolsó kommentek