Apróságok

    Szerdán (2008. január 23-án) délután vizsgáztam turizmus gazdaságtanából... Amint azt a bejegyzés címe is mutatja, nem jártam sikerrel, megbuktam.
    Ilyen még nem volt, talán most jött el ennek is az ideje. Egy pár ember szerint biztosan nem tanultam eleget... Nos, annyit tanultam, amennyit tudtam, bár igaz, elég nehéz úgy koncentrálni, hogy közben máshol jár az eszem. Hogy min jár az eszem a tanulás helyett? Több dolgon is, de mind egyetlen okra vezethető vissza. Azonnal kifejtem.
    Egyrészt rettegek attól, mikor csenget be az, akit rémálmomban sem szeretnék SOHA többé látni... Erre keresgélek megoldást... De mi lenne a legjobb döntés? Ezt senki sem tudja. Jelentsem fel, majd kérjek távolságtartásit? És ezzel mit érek el? Akár van határozat, akár nincs, ha eldurran az agya, Miskolcon megtalál. Talán az lenne a legjobb, ha visszamennék Gyöngyösre, és ritkán jönnék haza. Tudja, hogy ott tanulok, de azt nem, hol talál meg Gyöngyös határain belül... De akkor mi lenne a miskolci életemmel? Barátok, ismerősök, akiket teljes szívemből szeretek... Hagyjam itt őket? Ha ezt tenném, elköszönjek tőlük? Vagy szó nélkül lépjek le? Ha elmennék, tudom, nem örökre tenném, de ritkán jönnék haza, havonta talán egyszer, egyetlen hétvégére. Fogalmam sincs, mit tegyek... És hiába kérnék ebben segítséget bárkitől, nekem kell döntenem. De miért ilyen nehéz???
    Miért nem lehet csak egy pici nyugalmam? Miért van ez így? Egyesek azt mondják, ne is törődjek vele. Ezt mégis hogyan tudnám megtenni? Amikor gyilkossággal fenyeget, szabadon járkál a városban, tudja, hol lakom.. Én azért legyek nyugodt és ne törődjek vele?
    Úgy érzem, kezdek kicsit belebolondulni ebbe az egészbe. Ha kiteszem a lábam a házból, állandóan azt nézem, melyik fa vagy épület mögött áll lesben apám, mikor akarja teljesíteni fenyegetését. Gyöngyösön, ahogy a vizsgát írtam, gyakran körbenéztem, nincs-e ő is a teremben. Bárhová megyek, remegek.
    Valóban ezt érdemlem? Ezt, hogy rettegésben kell élnem apám miatt? Miért kapom ezt a büntetést? MIÉRT??? Anyagi dolgokból sosem volt meg mindenem, nem is lesz, és nem is szeretném, hogy minden csak úgy az ölembe hulljon, nem tenne boldoggá. Lelki dolgokban sem vagyok a leggazdagabb, de ami a boldogtalanságomat, szomorúságomat élteti, az a nyugalom hiánya. Évek óta egyetlen vágyam a nyugalom, de ezt nem kapom meg. Talán az idő múlásával ez másképp lesz, de egy sosem változik majd: Az az érzés örökké bennem fog élni, hogy apám elmebeteg... :(

    Kicsit eltértem a címtől, de kiírtam magamból az érzéseimet. Ez egy picit segít, legalábbis azt hiszem.
    Az eredeti témához visszatérve, nincs nagy baj, felvehetem a turizmus gazdaságtana 2-t, csak addig nem vizsgázhatok belőle, amíg az 1-ből nincs meg a vizsgám. Erre a tavaszi vizsgaidőszak előtt lesz lehetőségem.