Apróságok

 Ma kiköltöztem a koliból, így már hivatalosan is lezártam az első főiskolai évemet. A 13 tantárgyból már csak egynek (Utazási iroda menedzsment) nem tudom az eredményét, a többi sikerült. Az átlagom kifejezetten jó lett, valószínűleg fogok kapni tanulmányi ösztöndíjat is, de ezt nem szeretném még elkiabálni. :)
 Vasárnap este érkeztem Gyöngyösre, alig értem be a koliba, Zsaniék hívtak is, menjünk a városba a bornapokra. Janza Kata is ott volt (a Rómeó és Júlia musical óta ismerem és imádom a hangját). Jól telt az este, iszogattunk, hülyéskedtünk, majd a Vészbejáratban kötöttünk ki, csocsóztunk. Hétfőn vizsgáztam IFO föciből, 3-as lett. Kedden 2 vizsga várt rám, 8-tól utazási iroda menedzsment, 10-től turizmus általános elmélete. A vizsgák után irány a koli, majd elindultunk egy "búcsúpartyra". Felsétáltunk Farkasmályra borért, aztán kisvonattal irány Mátrafüred. Leültünk a patak partján, kártyáztunk (Uno), iszogattunk, hülyültünk. Márió 1 liter bor után kiütötte magát, botladozott, többször is landolt a patakban. Jött egy gyerekekből álló csoport, így szép "evolúciós folyamatábrát" láthattunk: Óvodások, akik pocsolják egymást, és főiskolások, akik "alkoholos mámorban" dőlöngélnek... :D A suli egyik szlogenje: A tudás esély - Nos, igen... Akik minket láttak, nem hiszem, hogy kinézték belőlünk ezt a szintet. :D Amikor meguntuk a patakot, átmentünk a parkba, a játszótérre. 11-en voltunk, az átlag korosztály 20, mégis úgy viselkedtünk, mint a kisgyerekek... Hinta, mászóka stb. Amikor én a mászóka tetején ültem, Lackó bejött a mászóka alá, majd háromszor beleharapott a combomba, ugyanarra a helyre. Tomi, miután ezt látta, csipkedni kezdtett. De volt olyan is, ami a kicsikre nem jellemző. Írok egy példát: Márió K.O. volt... Lefeküdt, hason hányt, majd átfordult, nehogy belefeküdjön. Jópár métert megtett így... Amikor indultunk vissza Gyöngyösre, a buszsofőr nem engedte fel Máriót a buszra, mert szerinte részeg volt. Pedig akkor már tényleg jobban nézett ki, a játszótéren kijött, aminek ki kellett jönnie. Így viszont Csabi és Tündi maradtak vele, mondták, hogy majd kisvonattal visszahozzák, arra felengedik. Végül csak Tündi jött, a srácok ott maradtak, mert Csabi megirigyelte Márió részegségét, és berúgott ő is. A vége az lett, hogy Csabit nem engedték felszállni a kisvonatra. Nem tudom pontosan, mennyi idővel Tündi után, de végül mindketten visszaértek a koliba.
 Ma anya eljött értem Gyöngyösre, mert kiköltöztem. Nem volt túl sok cuccom, de vonaton nem tudtam volna elhozni mindent. A csomagtartó tele lett, de amennyi dolgot szeptemberben vittünk le Gyöngyösre, ahhoz képest semmi sem volt, amit haza kellett ma hozni. :)

"Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk, mégis múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak."

 A következő félévre vonatkozó terveimnek lőttek. Azt hittem, szabad lesz a péntekem. Mégsem. Hiába van németből államilag elismert felsőfokú nyelvvizsgám (DSD - Deutsches Sprachdiplom), nem kaphatok felmentést a nyelvórák látogatása alól, mivel nincs szakmai középfokú nyelvvizsgám. Csúúúcs... Így tehát jövőre is járhatok angolra... No de ha már így alakult, remélem, nem kapunk másik tanárt!!

 Ma feltették a honlapra a nyelvvizsga eredményét. A szóbelim megvan, az írásbeli nem sikerült. 3 ponttal (2%-kal) csúsztam le...  

 A kudarc

A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
Hanem azt, hogy nem arattam sikert.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
Hanem azt, hogy tanultam valamit.

A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
Hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
Hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.

A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értettem a lényeget,
Hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.

A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
Hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.

A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
Hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.

A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
Hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.  

A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
Hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.

A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem, elhagytál engem,
Hanem azt, hogy Neked bizonyosan van egy jobb ötleted.

 Ma volt a szóbeli. Tegnap mentem Székesfehérvárra, a koliban töltöttem az éjszakát. Mivel tesóm szobatársai a vizsgaidőszak miatt bent voltak, le kellett foglalni nekem egy "vendégszobát"... Nem volt ott valami jó éjszakám...
 A vendégszobák a 8. emeleten vannak. Az egész folyosó bűzlik a penészgombától, a szobák is. Legalábbis amiben voltam. Ha becsuktam az ablakot, nem volt oxigén és büdős volt. Ha kinyitottam az ablakot, az ajtó alatt a kereszthuzat behozta a folyosó szagát. Kissé fulladoztam, de végül nyitott ablak mellett, a törölközőmmel az orrom előtt aludtam el.
 Reggel 7-kor keltem, ittam egy nagy adag kávét, amit még itthonról vittem, elszívtam pár cigit, levittem az utazót tesómhoz, majd indultam vizsgázni. Izgultam nagyon, pedig mindenki mondta, hogy nem kell. Sorry, én izgulós típus vagyok.
 Amikor bementem, a kötetlen beszélgetés keretében megkérdezte a vizsgáztató, tanulok-e vagy dolgozok. Mondtam, hogy Gyöngyösön tanulok, de miskolci vagyok. Kapott is az alkalmon, meséljek neki Miskolcról és a környékéről, milyen programokat, szállást tudnék ajánlani, mit érdemes látni. Ajánlottam neki többek között az Operafesztivált is. A szállással kapcsolatban megkérdeztem, panzió vagy hotel lenne jobb neki. A válasz egy kérdés volt, mi a különbség a kettő között. Miután elmondtam, a hotel mellett döntött. A Palotaszállónál maradtunk. Ezek után kérdezte, miért tartom érdemesnek Miskolcot arra, hogy ő megnézze. Meséltem a városról, majd egy mondatom után pici hatásszünetet észleltem, leesett az álluk. :D Így hangzott a mondat: You can have a beautiful view from the hill, called Avas, especially from the lookout tower, which is originally a television tower. Biztosan van ebben pár nyelvhelyességi hiba, de meglepődöttséget láttam a vizsgáztatókon, nem valami mást. Kellett ajánlanom tipikus magyar ételeket, majd desszerteket. Az utóbbinál említettem a rétest, de a túró nem jutott eszembe, és tejfölt mondtam helyette... Tejfölös rétes... Ciki... De cuki, nem? :D Végül a borokra tértünk rá. Felsoroltam a 21 borvidéket, majd jellemeztem hármat: Egri borvidék, Mátraaljai borvidék, Bükkaljai borvidék. Elmondtam mindhárom legfőbb "specialitását", majd azt, hogy a Bikavér minimum 3 különböző fajta szőlőből készül. Ezek után szituációt és diagramot húztam. A szituáció az volt, hogy én egy étterem vezetője vagyok, a vizsgáztató esküvőt szervez a lányának, 120 fős vendégsereg várható, szervezzem le vele az eseményt. Ez nem volt olyan nehéz. Végül a diagram elemzése. A vendéglátó egységek számának alakulása 2005-ben és 2006-ban. Összehasonlítás, indoklás. Ez nagyon könnyű volt, bár az idő letelt és nem tudtam befejezni. Ettől függetlenül felszabadultan jöttem ki. Gyorsan eltelt a 15 perc. Az eredmény 11-kor derült ki. 50-ből 40 pontot kaptam. Ma 10-en vizsgáztunk, ebből az én eredményem lett a legjobb.
 4-kor indult haza a vonatom, háromnegyed 9-kor értem haza. Fáradt vagyok... Az élménybeszámoló megvolt, most már megyek.
 Köszönöm mindenkinek, aki ma gondolt rám!

 Most tényleg nem írok sokat, mert fáradt vagyok. Holnap reggel 7.33-kor indul a vonatom Székesfehérvárra, szerdán 8.45-től szóbelizek (nyelvvizsga). 4 órás utam lesz... Csúúúcs...
 Viszont ma kaptam két nagyon jó hírt: a számvitelem 4-es, a szállodaszervezés 2-es lett. Ez azt jelenti, hogy már csak 3 vizsga és vége a félévnek!!! 26-án idegenforgalmi földrajz, 27-én utazási iroda menedzsment és turizmus általános elmélete.
 No megyek is, de még egy kérést azért leírok: Aki olvassa ezt a bejegyzést szerdáig, kérem szépen, gondoljon rám! Köszönöm szépen!!!

 Az első idegennyelv, amit tanulok. Óvodás voltam, mikor megismerkedtem vele és tanulni kezdtem. Általános iskola 3. osztályától angol tagozatos voltam, majd a gimiben németes kezdés után angol speces lettem. A főiskolán 1 évig tanultam a nyelvet.
 Áltsulisként az egyik megyei fordító versenyen 4. helyezést értem el, valamint egy angol nyelvű országismereti csapatversenyen elsők lettünk. Imádom az angolt, bár az is igaz, hogy nyelvtanát sosem tudtam teljes mértékben elsajátítani. Ettől függetlenül nem csak magyarul, de angolul is írok (írtam) verseket. Egy szó mint száz, nagyon szeretem.
 Azonban ennek most vége, jövőre már nem lesz angolom. Természetesen foglalkozni fogok vele, csak órám nem lesz több. A nyelvvizsgából még előttem áll a szóbeli, tehát az eredményt még nem tudom. A fősulin azonban a 'szakmenedzsereknek' elég 1 nyelvvizsga, így akár sikerül az angol, akár nem, ott a DSD-m (német felsőfok), azzal kérem a nyelvórák látogatása alóli felmentést.
 A KRF-en nagyon jó tanárunk volt (P.A.), aki szívét és lelkét beleadta... Az órák hangulata már az első félévben is családias volt, a másodikban főleg. Erős kötődés alakult ki közte és a csoport között. Azonban még nem tudjuk, ő lesz-e a tanárunk jövőre is. A csoport örülne, ha szeptemberben ismét ő tanítaná őket... Szót se róla, időnként én is benéznék az óráira, feltéve, hogy beenged. :)
Hhh... Hiányozni fognak az órái, ahogy tanárnő is és a csoport is... 

 Szerdán megkaptam a személyiségi teszt eredményét... Egyetlen pozitívumot szűrtem le belőle: Nem örököltem a lelki betegségeket. Viszont nagyon megijedtem. Bár nem értek mindent a "jegyzőkönyvből", amiket igen, azok közül nem sokat tartok igaznak magamra nézve. Persze vannak olyan dolgok, amik jellemzőek rám (pl. érzelmileg függök másoktól), de úgy vélem, nem vagyok erőszakos személyiség...
 Ennyire nem ismerném önmagam? Az eredmények valósak, csak épp én érzékelem másképp? A környezetemet okolom a kudarcaimért???
 Ja, egy másik dolog... Nem megyek vissza a gyöngyösi dokihoz, mert semmi értelme. Szkeptikusan áll hozzám, minden szavamban kételkedik. Nem hisz nekem. Így akkor minek mondjak neki bármit is?
 Sajna ez van... Azt hiszem, keresek egy másik szakembert, lehetőleg Miskolcon. Tudtommal Gyöngyösön csak ez az egy doki van, ráadásul Hatvanban is ő prkatizál. Tisztában vagyok azzal, hogy pszichoterápiára lenne szükségem, de ezek után azt hiszem, nehéz lesz megnyílni bárki előtt. Gyöngyösön őszinte voltam, legmélyebb sebeimet téptem fel, erre belém rúgott a doki, szerinte hazugság minden szavam. Nagy érvágás volt...
 No az eredményről majd írok bővebben is, ha megértem minden szavát. Addig hiába, a laikusok (mint ahogy én) nem értenének belőle sok mindent, vagy félreértenének bizonyos dolgokat.

 Ma volt egy kis utam. Elvittem kinyomtatni a gazdasági és vezetési ismeretek anyagát, amiből szerdán ZH-t írok, aztán mentem a City Hotelba, intézkedni a szakmai gyakorlattal kapcsolatban. Végül bementem a fizikora...
 Majdnem 3 hónap után újra találkoztunk. Milyen érzés volt? "Felpattant egy kósza szikra, s meggyújtott hirtelen, / éreztem menthetetlen lángra kap a lelkem. / Felizott minden, s ragyogtam újból, mint azelőtt, / olyan tisztán és fényesen." Újra lángra kapott az a tűz, amely boldogságom forrása volt. De csupán kb 45 percig égett, ennyi időt töltöttem ma a fizikon. Jó volt látni őket: Adrienn nénit, Mónit, Andit, Fülit, Katit és Vikit.
 A tekintetükből azt láttam, ők már megbocsátottak nekem. Talán tényleg így van, talán megbocsátottak, de én nem tudok megbocsátani magamnak. Képtelen vagyok rá, hiszen azokat bántottam, akiket a legjobban szerettem, akik mindent megtettek értem, akik szerettek...
 Mindig is olyan voltam, hogy bárkinek bármit elnéztem, mindig mindent megbocsátottam. Azonban ha én követtem el hibát, magamnak nem, vagy csak nagyon nehezen tudtam megbocsátani. Jelen helyzetben a fizikosoknak nincs mit megbocsátanom, hiszen nem ők bántottak. Épp ellenkezőleg, én szúrtam hátba őket. Tettem pedig számomra megbocsáthatatlan.
 Miért mentem ma be a fizikora? Azért, mert Adrienn nénitől kaptam egy sms-t, melyben többek között ez állt: "Hiányzol nekünk". Szereti tudni, hogy vagyok (élek), és azt is, hogy vagyok (hogy érzem magam). Majdnem 3 hónap után újra láttak, 3 hónap múlva újra bemegyek, teljesítem az ígéretem, beviszem a finnországi dolgokat.
 Egy apró üzenet a fizikonak: Minnä rakastan sinua ikuisesti! De ettől függetlenül csak akkor találkozunk újra, ha visszajöttem Tamperéből...

 Sokan észlelték már, hogy keresem a helyem a nagy világban. Most már én is látom: "Nincs helyem, érzem, e tájon...". Itt hagytam Miskolcot, Gyöngyösre mentem. Elmenekültem, bízva abban, hogy kicsit távolabb jobb lesz minden. De a múlt gúnyos kacaja örökké elkísér. Bármerre is járok, kísért a múlt.
 Most Gyöngyösről is futnék, szívem szerint az országból is, sőt a világot is itt hagynám. De a kezem meg van kötve. Az országot nem tudom hosszabb időre hátam mögött hagyni. Világ pedig csak ez van, amiben élünk. Az álomvilág nem nekem való: Éltem benne, boldog voltam, de "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat...". Különben is, ahogy az előbb írtam, a múltam elkísér egész életemen át. 
  Ákost idézem: "Én nem ide jöttem, nem ezt akartam, / Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó..." Keresem a helyem, a helyes utat, de nem találom.
 Úgy érzem, beleőrülök ebbe az egészbe. Próbálok változni és változtatni, igyekszem a jót is meglátni, nem csupán a rosszat mindenben. A külső változáson valamilyen szinten már átestem, de a belsőm nem lett jobb. Inkább rosszabb... Instabilabb lettem, hirtelen haragú, ok nélkül bántok másokat. De legbelül, a szívem mélyén ugyanaz a törékeny kislány vagyok, aki igazán, teljes szívből tud szeretni, és bármit megtenne másokért, szerettei boldogságáért.
 Az élet egy regény, melyben minden lehet. Írója a sors, főszereplője az adott ember. Nem tudom, az én regényem miként végződik majd, de egy biztos: Nem lesz happy end. Még "csak" 20 évet éltem (sőt még annyit sem, mert szeptemberben töltöm a 20-at), de már most tudom, hogy az én regényem nem tündérmese, sem vígjáték vagy komédia. Cselekménye inkább tragikus.
 Tudom, az élet nem habos torta, mindenkinek megvan a maga baja, és mindenki annyi problámát kap, amennyit éppen el tud bírni, valamint teher alatt nő a pálma, de úgy érzem, beleroskadok. Sokáig tűrtem, nagy súlyt cipeltem, de már nem bírom, ez már nekem is sok.
 Remélem, kijutok ebből a gödörből, és talán egyszer még én is élhetek gondtalan életet, ha nem is teljes mértékben, de egy picit könnyebbet! Ez most az én kívánságom: Egy könnyebb élet!

 Május 1-jén segítettem Jackiéknek, velük dolgoztam a Majális-parkban. Reggel 6-tól este fél 8-ig voltunk kint. Hosszú volt és fárasztó. Alig 4 óra alvás után meg főleg.
 De képzeljétek, megtanultam bárddal krumplit pucolni. Féltem, hogy el- vagy levágom az ujjamat, de nem! Ez azért furcsa: Az én remegő kezemmel bárdot fogni és krumplit pucolni igencsak nehézkes és veszélyes. De túlétem!
 Szó mi szó, nagyon elfáradtam. Mikor végre hazaértünk, minden porcikám fájt. A Majális-parkban kb 100 méterre voltunk a kúttól, onnan hordtunk vizet lavorban. Volt súlya... Az emberek pedig természetesen nem tértek ki az útból, kerülgessek én. No ennek is meglett az eredménye, nyakon öntöttem magam: egy teli lavor hideg víz - mit számít az nekem? De szerencsémre sütött a nap, így hamar megszáradtam. Ja igen, a nap... Le is égtem. A két karom és az arcom.
 A rendezvényekre sokan ellátogattak, találkoztam pár ismerősömmel. Puppy alig akart megismerni. Ő még nem látott fekete, rövid hajjal. Hát igen, elég rég találkoztunk. Azóta ugyebár fekete lettem, levágattam a hajam, és dauert rakattam bele.

Most így nézek ki:

 Egy biztos: Többé nem csinálok ilyet. 3 nap alatt aludtam 6 órát, ballgás után 4 órát, így mentem a Majális-parkba dolgozni. 
 Nem tudok többet írni, mert megyünk nagyimékhoz, aztán meglátogatjuk dédikémet. Majd valamikor még jelentkezni fogok!

Üdv mindenkinek!
Susanne

 Szerdán volt Susy ballagása az Avasiban. Bogival együtt mentünk fel a mi Susynkhoz. Közös ajándékunk egy csokor volt. Olyan, amilyet még nem nagyon láttak. 2 doboz kék Sophi szálanként felkötve. Amikor Susy meglátta, azt mondta, nem vagyunk normálisak, de örült a csokornak. Ez tetszett neki a legjobban.

 A ballagás elején Bogi és én beálltunk az énekkarba, és mi is énekeltük a ballagási dalokat. Egy kis nosztalgia sosem árt. :)
 Amikor a ballagók átértek a tornaterembe, ahol meghallgatták az igazgatói beszédet és a nekik készült műsort, a hatalmas tömegre való tekintettel mi inkább kimentünk az udvarra. Megvártuk, amíg véget ér a ballagás, majd elkísértük Susyt hazáig. Este pedig házi bulit tartott, de a buliról most inkább nem írok.

 "Az élet a komoly embert hepehupás, tarka ösvényre vezeti. Gyakran megakasztja a haladást, míg egyszer csak simán továbbengedi. Itt egy csillogó gondolat könnyedén szavakká formálódik. Ott súlyos tudás is terhes hallgatásba burkolózik. Azonban ahol két ember szíve legmélyén egységet képez, ott kettős erejük felér a vas és érc erejéhez. S hol két ember szíve mélyén megérti egymást teljesen, ott szavaik úgy hangzanak, mint orchidea-illat, fűszer-édesen." (Konfuciusz)

Ezt az idézetet nem is olyan rég találtam. Szerintem gyönyörű. És IGAZ!!!

Egyébként ma voltam ötödszörre vizsgázni turizmus gazdaságtana I-ből. Ez még egy előző félévi tantárgyam, 4-szer buktam meg belőle. Azonban ma 4-esre vizsgáztam. Végre valahára letudtam ezt is. Igaz, páran azzal szivattak, hogy a tanárnő csak összeadta az eddigi eredményeimet: 1+1+1+1=4 Vicces... No de a lényeg, hogy ezen is túl vagyok.

Most már csak a második féléves tantárgyaim miatt kell aggódnom, valamint a nyelvvizsga miatt. Ja igen: Szombaton voltam nyelvvizsgázni, angol szakmai középfok. Székesfehérváron voltam, még csak az írásbelin és a hallás utáni értésen vagyok túl. A szóbelim május 21-én lesz.

Ezen kívül van még egy dolog, ami miatt aggódok: egy teszt eredményére várok. Személyiségi teszt... Bár alig 1-2 ember tudja, hogy pszichiátriára járok, most mégis leírom... A teszt pedig azért készült, hogy kiderüljön, örököltem-e apámtól a bipolaritást vagy valami egyéb lelki betegséget, vagy "csupán" depressziós vagyok. Az eredményt valószínűleg csak következő héten tudom meg, addig várnom kell.

Hhh... Most megyek, elfáradtam. Az elmúlt 2 nap alatt nem aludtam túl sokat, húzós volt ez a 2 nap. 2 nap alatt 3 ZH és egy vizsga. Szép, ugye?

No megyek, üdvözletem mindenkinek!

Most nem írok sokat, csak pár gondolatot. 12 napja nem írtam a blogba, megvan rá az okom. Ez az indok eléggé összetett és talán bonyolult is, de egyik összetevőjét leírom: VÁLTOZÁS... Igen, a változás útjára léptem. Majd meglátjuk, meddig jutok. Talán még a bloghoz is visszatérek

Susanne

Csak hallgasd, csak érezd,
Csak csukd be a szemed,
Csak hallgasd, csak érezd,
Csak merülj el benne.

Csak hallgasd, csak érezd,
Hogy lüktet a zene,
Csak hallgasd, csak érezd,
S lazulj el vele.

Csak hallgasd, csak érezd,
S eltűnik a gond,
Csak hallgasd, csak érezd,
Hogy a szíved mit mond.

Átélhetsz álmokat,
Csak csukd be a szemed,
Ott lehetsz majd újra,
Csak merülj el benne.

Ne figyelj semmi mást,
Csak csukd be a szemed,
Ne akarj semmi mást,
Csak merülj el benne.

Csak hallgasd, csak érezd,
Csak csukd be a szemed,
Csak hallgasd, csak érezd,
Csak merülj el benne.

"Sose vártam áldott nagy csodát,
Ugyanúgy éltem mint bárki más.
Hittem, hogy nincs kétféle fájdalom,
csak az, ami vérzik, a többit eldobom.
Amikor már nincsen folytatás,
Magam ellen nem véd semmi más.
Érzem, hogy nincs több felvonás,
fel a magas égig küldök egy fohászt:
Hozzád szólok, ha kell:
Jöjj, nézz le rám, Téged hívlak,
ne mondd azt, hogy késő már!"

Susanne

"Barátok, társak – ők azok, akik saját felbecsülhetetlen értékük szerint kezelnek bennünket. Ők állnak legközelebb hozzánk, kik tudják, mit jelent számunkra az élet, kik érzik, amit mi is érzünk irántuk, kik diadalban és kudarcban egyaránt hozzánk kötődnek, kik feloldják végtelen magányunk!"

    Talán most olyat írok, amit már korábban említettem, de az csak felületes volt. Most szívem legmélyéről szólnak a szavak, úgy érzem, szükséges.
    Hosszú időn keresztül a fiziko volt az én oltalmazó kuckóm. Egy hely, ahol nagyon jól éreztem magam, ahol barátokra találtam, akik befogadtak maguk közé, akik szerettek és akiket én is szerettem. Megváltoztatták az életemet, a felfogásomat - nem csak a rosszat láttam mindenben, hanem a dolgok pozitív oldalát is felismertem. Egy szó mint száz, rengeteget köszönhetek nekik...
    Sajnos azonban az ÉLET is formált, így rossz irányba is változtam. Már nehezen bízok az emberekben, túl sok pofont kaptam baráttól, ismerőstől, ismeretlentől... Ezért váltam olyanná, amilyen most vagyok.
    A fizikosok - akiket még mindig szeretek - olyat kaptak tőlem, amit nem érdemeltek meg. Hátba szúrtam őket, bántó szavakat írtam, hogy megutáljanak. Igaz, ezzel a saját szívembe is tőrt döftem, és még mindig nagyon fáj, de nem láttam ennél jobb megoldást. Bár az tényleg rosszul esett, hogy pénzt kaptam tőlük a névnapomra, ez csupán eszköz volt a hazugsághoz...

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”

    Egy hazugsággal hamissá tettem ezt az idézetet. Egyetlen célom volt: Az, hogy megutáljanak. Ezt sikerült is elérnem. Idővel talán majd ők is megértik, miért cselekedtem így.
    Nem érzem jól magam amiatt, amit velük tettem, nem ezt érdemelték, de nem volt más megoldás. Csakis így érhettem el a kitűzött célt. A szívemben hatalmas űr tátong, és a hiányuk nagy fájdalommal jár, de tűrni kell. Amikor elhatároztam, hogy eltaszítom őket, számoltam ezzel a következménnyel, de nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni - Nem tudtam, hogy a szeretet, ami hozzájuk köt(ött), ennyire erős. Nem tudtam, hogy 1 hónap után még mindig ugyanannyira (vagy talán még jobban) fogom szeretni őket...

    Ismeretes, hogy a süllyedő Titanicon a zenekar parancsot kapott, hogy játsszon, hogy muzsikával oldja a kitörőben lévő pánikot. Vidám keringők hangzottak fel, az utasok némelyike jókedvűen táncra perdült, mások a jéghegyről a fedélzetre zuhant jégdarabokkal hűtött pezsgőt iszogattak... Ekkor a zenészek belekezdtek ebbe a zsoltárba. Ők, a művészek éreztek rá elsőként, hogy mindennek vége: a hajó el fog süllyedni. Amikor a többiek még mulattak, ők már tudták...

Hadd menjek Istenem
Mindig Feléd!
Fájdalmak útjain
Mindig Feléd!
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mely Hozzád visz, Uram,
Mindig Feléd!

Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok Feléd.

Szívemtől trónodig
- Mily szent csoda -
Mennyei grádicsok
Fénylő sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet.
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok.
Ottan megnyughatok
Örökre én.

Ma visszajöttem Gyöngyösre. 6-kor indult a busz, 3 órát utaztam. Volt időm gondolkodni. Mindenféle gondolat átfutott az agyamon. Az is, amit tegnap tettem, és az is, hogy miért. Végig akarom-e csinálni ezt az egészet, vagy nem? Ha nem, minek okoztam csalódást és esetleg fájdalmat azoknak, akiket szeretek? Játszanom kell. Bármi is történik, nekem játszanom kell tovább, a műsornak folytatódnia kell. "Színház az egész világ, s színész benne minden férfi és nő." (Shakespeare) Most már én is színész vagyok...

Akikkel azt tettem, amit, nem érdemelték meg, mégis megtettem. Miért? Hogy megvédjem őket valamitől. Mitől? Ezt sajnos nem írhatom le, mert nem tudom, olvassák-e még a blogomat. Nem azért bántottam meg őket, nem azért téptem ki a saját szívemet, hogy rájöjjenek, mi a valóság. Az rosszabb lenne. Nekik is és nekem is. Többet erről nem írok, de ezt muszáj volt leírnom...

Most nagyon igaznak érzem ezt a dalt, ezért írom le a szövegét. Aki látta a musicalt, ismeri e dalt.

Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitõl lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?

Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Rómeót legyűri most a félelem!

Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?

Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temetõ! Egy gyászos, hófehér mező!

Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél a szív?

https://www.youtube.com/watch?v=redPU-JHHwM

Szombatra sokan ígérték, hogy bejönnek a Fontanába. Ismerősök, barátok, akik azt mondták, benéznek hozzám, ha már úgyis ott dolgozom. De csak vártam, mindhiába. Senki sem jött. Pedig olyan jó lett volna! Legalább ne mondták volna, hogy várjam őket! Egy nagyon kedves ismerősöm alig 2 percre lakik a Fontanától, de ő sem nézett be hozzám... No de mindegy, senki sem jött, ebből pedig azt a következtetést vontam le, hogy nem vagyok számukra olyan nagyon fontos... :(

Más. Most Gyöngyösön vagyok, a koliban. Még csak 2 nap telt el a második félévből, de egyre jobban úgy érzem, hogy nem itt van az én helyem. "Én nem ide jöttem, nem ezt akartam. Egy érzést kaptam csak az útra, én az örök átutazó..." Itt a legtöbb ember csak bulizni akar, a tanulás nekik nem fontos, csak a 2-es legyen meg. Nekik ennyi elég. Velük ellentétben én TANULNI szeretnék, bulizni pedig se kedvem, se időm, se pénzem. 1: Nem vagyok az a bulizós típus. 2: Nekem a tanulás az első. 3: Finnországra gyűjtök ezerrel. Emellett pedig angolból venni kell 3 könyvet, kb 5000 Ft, és persze van más tárgy is, amiből nem ártana valami jegyzet. Hhh... Én eddig ahhoz voltam szokva, hogy hajtás van, teljesíteni kell. Itt viszont teljesen más a helyzet, itt akkor vagy jófej, ha minden este részegen riszálod magad. Köszönöm, inkább maradok a saját világomban!

No mára elég ennyi, nem vagyok túl jó állapotban, innentől csak negatívabb dolgokat írnék. Az meg már így is elég van a blogban.

Jah, és mégis van fekélyem...